Igen! Máig nagyon sokan megállítanak a kandikamerás múltam miatt. Néha még én is csodálkozom ezen, hiszen ez több, mint 15 éve történt.

Természetesen a Szombathelyi Televízió szilveszteri műsorai is szép emlékeket idéznek. Hadd mondjam el itt a következőket: A helyi televíziózás nem szólt másról, mint a nézőről. Meggyőződésem, hogy ez így van máig. Nagyon sok tehetséges ember dolgozik a Szombathelyi Televízióban azért, hogy minél több elégedett ember legyen a készülékek előtt. Gyakran hajnalig bent vannak és készítik azokat a műsorokat, melyek másnap adásba kerülnek. Jó volt a Szombathelyi Televízióban dolgozni, szerettem bejárni oda.

De nem hagyhatom ki a TV2-s múltamat sem. Bartok Zolikától (bocsánat, nekem Zolika marad mindig) is sokat tanultam. Gyakorlatilag nem „csak” barátok, üzlettársak is voltunk. Az akkori kereskedelmi szemlélet sokat segít a mostani munkámban.

De a televíziós pályafutásom nem itt kezdődött. A Szombathelyi Pro 28 Kft. tulajdonosa, az általam nagyra becsült és szeretett Pehi Laci volt az, aki lehetőséget adott, hogy kipróbáljam magam. Akkoriban a Zanati úton működő MTV regionális stúdiót irányította a Laci. Lovass Tibi barátom ott dolgozott és megkeresett egy ötlettel. Csináljunk képes vicceket, mondta.Laci minden segítséget megadott, hogy jó anyagok legyenek, majd kiderült, hogy néhány poénos felvételre igényt is tartott a MTV csatorna.

Szerettem azt az időszakot, mert sok tehetséges és profi embert ismertem meg. Horváth Szilárdot, Koczka Tibit, Kálmán Olgát, Bolla Bertoldot, Lovass Tibit és még sorolhatnám azokat, akik most országos csatornákon elismert szakemberek. Véleményem szerint már akkortájt is jó és nagyon profi kollégák voltak. Büszke vagyok mindenkire, aki akkor a Regi Tv-be kollégám volt.

Emlékszem, mikor elkészítettük megrendelésre a rendőrvicceket. Miután adásba ment a csatornán, Pacikát /Lovass Tibi/ is és engem is egyre gyakrabban állítottak le a rend őrei.

Ablak leteker és következőt hallom- Viccelődünk, viccelődünk?:-))))

A televízió után belekóstoltál a rádiózásba is, ez mennyire volt tudatos karrierépítés?

Egyáltalán nem volt az. Én akkor már pár évet dolgoztam a vendéglátásban és éreztem, hogy jobban érdekel a média világa.Volt egy egyesület, ami a helyi rádiózásért jött létre. Itt kaptam lehetőséget, hogy megismerjem a rádiózás alapjait.

Nekem nagyon sok barátot hozott ez az időszak. Tudatosan nem írok neveket, mert még véletlenül se szeretnék kihagyni senkit. Itt ismertem meg a mostani kollégáim egy részét, itt született máig tartó barátságom azzal az emberrel, aki most a kislányom keresztapukája.

Szerettem velük lenni, boncolgatni a műsorainkat, dolgozni azért, hogy minél több hallgatója legyen a SZÓKÖZ rádiónak. Itt nem csak rádióztam, de a többség akaratából egy bizalmi pozícióba is kerültem.

Próbáltam az ott lévő ingyen, szeretetből rádiózó kollégák érdekeit védeni. Ha gond volt, hozzám jöhettek és én tolmácsoltam az akkori vezetőség felé. Érdekes volt, hiszen egy keleti frekvencián szóló rádiót nagyon nehéz hallgathatóvá tenni, de mi akkor is próbáltuk és csináltuk.

Időnként belegondolsz, hogy mi lett volna, ha nem vágsz bele?

Hmmmmm….sikeres vendéglátós lennék?))))…Nem jó maximalistának lenni, hiszen folyamatos stressz, folyamatos megfelelés jellemzi ezeket az embereket. Mindezek ellenére én ha nem is tartom magam maximalistának, de ismerem annyira önmagam, hogy csak akkor vállalok el valamit, ha azt jól tudom csinálni. Nem szabad másképpen gondolkodni! Hiszek a munka erejében.

Mit tartasz rádiósként a legnagyobb sikerednek?

A Nyugat Rádiót. Nagyon nagy kihívás volt a semmiből felépíteni egy rádiót. Szép és nehéz feladat volt. Örülök, hogy én kaptam meg ezt a lehetőséget. Örülök, hogy olyan tulajdonostársaim vannak, akik mindvégig bíztak és bíznak bennem. Nem akarok közhelyes lenni, de Nélkülük nincs Nyugat Rádió. És igaz milyen színtelen lenne ez a piac a Nyugat nélkül?:-)

Továbbá hatalmas sikernek tartom az is, hogy a Sonda-GFK negyedéves felmérései szerint a térségben a Nyugat Rádió a leghallgatottabb helyi közműsor-szolgáltató rádió. Sőt, helyben még a két nagy kereskedelmi rádiót is megelőzzük.

Halkan jegyzem meg, hogy ez a siker sztori még nem ért véget, hiszen a felmérésekből egyértelműen a töretlen, lendületes növekedés olvasható ki.

A Szombathelyi Haladás és a Nyugat Rádió együttműködésének mottója: A mi csapatunk, a mi rádiónk! Hogy jött a sport szeretete? Sikeres az együttműködés?

Üzlettársaimmal hasonlóan, mi szeretjük a sportot…..Én például már gyerekkoromban is nagy Hali szurkoló voltam. Emlékszem, mikor egy-egy győztes meccs után melegítőstől repültem a fiúk öltözőjének medencéjébe. Imádtam Hegét/kapus/, nagyon szerettem Gyula bácsit  /Gyúró/…de mindenkinek volt egy-két kedves szava hozzám. Azért voltunk ilyen közeli kapcsolatban, mert a csapat a vásárcsarnok éttermében ebédelt, ahol Édesapám volt a főnök és onnan volt az ismeretség a csapattal. Gondolnád, hogy én valamikor birkóztam?:-) Pedig igen is gyűrtem a szőnyeget pár évig a Haliban. Aztán jött egyszer egy nálam „súlyosabb” egyéniség, aki rám feküdt és nekem annyi lett. Fél évig le voltam sérülve, azután pedig már nem mentem vissza. Sajnálom, mert szerettem.

Visszatérve kérdésedre, nagyon is sikeres az együttműködés. Nem csak a Haladásnál, hanem a Falconál is. Minden tiszteletem a két területen munkálkodó vezetőké. Hihetetlen, hogy mit tettek Szombathelyért és csapatukért. Aki ismer, az tudja rólam, én jobban szeretem a cselekvést, mint a felesleges dumát. Mert lehet azt mondani, hogy mi így vagy úgy beszámolunk rólatok és ezzel mennyit segítünk nektek…blablabla  

De kérdem én, hány médium mondja azt, hogy nesze, itt egy kis anyagi segítség, ügyesek legyetek? Sajnos nem sok. Mi a lehetőségeinkhez mérten próbálunk anyagi segítséget is nyújtani…hiszen pénzből él mindenki.

Ebből a szempontból se szeretném más érdemét elvenni, hiszen a jó együttműködésünk nem csak rajtam múlott. Sokat segített Pál T. Gábor/ Szakmai igazgató helyettes /, a rádió tulajdonosai, a sportvezetők, akik látták az őszinte segítségnyújtási szándékunkat, stb…. Egy biztos, jóban és rosszban is a csapatokkal leszünk. Így tettük akkor is, amikor NB 2- ben indult a Hali. Most sem gondoljuk másképp.

A jelenlegi munkád sok stresszel jár?

J..ez jó kérdés, de lehet, hogy a feleségemnek kellene ezt feltenni. Igen, de nem bánom! Nézd! Ez a munka valóban nagy felelőséggel jár. Sok ember dolgozik a kezem alatt, akiket szeretek. Ez még stresszessebbé teszi az embert. Én sokáig nem voltam nyaraláson, már-már fanatikus munkának élő pali lettem, aztán jött egy üzleti életben tapasztaltabb barátom, aki megtanított engem arra, hogy hogyan is csináljam. Ez az ember már nagyon régóta életem része, hiszen nagyon jó barátomnak mondhatom. Ő nem csak a rádiónk többségi tulajdonosait képviseli, hanem a kislányom érdekeit is.:-)) Ő a keresztapukája.Mivel már párszor említettem őt, igen Czeglédy Csabáról beszélek. Örülök, hogy barátomnak mondhatom és erre nagyon is büszke vagyok.

Megtaláltad életed párját. Kire ütöttek a gyermekek? Sok munka mellett jut időd a családodra?

Apu építkezett és nekem az építésvezető kislányát kellett vinnem ahhoz a lányhoz, aki vigyázott rá anno. Vidd el a lányhoz mondta, én meg úgy értettem, hogy vedd el a lányt.: ))))))

Igen, így ismertem meg a feleségemet. Anita türelme, támogatása nélkül sok minden nem így alakult volna.

Van egy 4 és fél éves kisfiunk és egy 6 éves kislányunk. Krisztiánt csak „Pumuklinak” becézem. Soha nem akar rosszat csinálni, de még is valahogy úgy jön össze, hogy nem jó dolog sül ki a cselekedeteiből. Vivike pedig az én királylányom.

                                                                                 Családom

Próbálok sok időt tölteni velük, de ez nem mindig sikerül. Ha még is, akkor agyonszeretgetem őket:-)

                                                                         Apu a csüntökkel

Ki a személyes hősöd, akivel szívesen találkoznál?

Sok hírességgel találkoztam, köztük van olyan is, akivel napi kapcsolatba állok, és jó barátomnak mondhatom.

Ilyen például Emillió. Szeretem őt, mert nincsenek sztárallűrjei…..ember tudott maradni a reflektorfényben.

Ezt azért mondom, mert valóban sok hírességgel találkozom, akikre nem feltétlenül jellemző ez.

Mindezek olvasatában az én személyes hősöm az, akivel sajnos én már nem találkozhatom, ő pedig HOFI GÉZA.

Gyerek voltam, mikor pár szót válthattam vele az  MSH  öltözőjében . 

Mi tesz egyébként igazán boldoggá az életben?

Én egy nagyon nagy lelki életet élő pali vagyok. Fontos számomra a barátság, a család és az elhivatottság.

Szeretem az embereket, szeretem a kommunikációt, így nekem mindhárom egyszerre jelenti a boldogságot.

Soha nem voltam és vagyok egy pénz centrikus ember. Minden rosszban keresem a jót, mert így neveltek.

Örök optimista vagyok.

Mivel töltöd legszívesebben szabadidődet?

..az mi is?:-)))))

Néha elmegyek horgászni, esetleg teniszezni. Sokszor félek is megindulni a pályán, mert ha elesek félek, feltör az olaj.

Látod, még ebből is viccet csinálok. Mostanában inkább a családommal vagyok, nekem az a kikapcsolódás.

Édesanyám elvesztése után fontosabbnak tartottam, hogy többet legyek Édesapámmal, testvéremmel a családommal.Engem ők nyugtatnak meg.

Mi a fontosabb: a jó fizetés vagy az elégedettség a munkában?

Mindkettő. Csak az tud termelékeny lenni, akinek nincsenek anyagi gondjai.

Persze ezért sokat is le kell tenni arra a bizonyos asztalra.

Van egy kedves mondásom: Aki drágállja a tudást, az nincs tisztában a tudatlanság költségeivel.

No kérem, ha ezt valaki betartja, annak jó fizetése lesz és este elégedetten hajtsa vánkosra a fejét.

Elképzelhetőnek tartanád, hogy valamelyik családtagod egyben a beosztottad vagy a főnököd  legyen?

NEM! Az üzlet, az üzlet!!!

Senkinek nem jó, ha családtagját kell leszúrnia. Szerintem igazságtalanul többet várnék el a családtagomtól és ez nem lenne fer.Ugyan így gondolom akkor is, ha én lennék a beosztott.

Mivel lehet téged a leggyorsabban felbosszantani?

A butasággal és a hazugsággal.

Mi lenne számodra a legnagyobb szakmai kihívás?

Huuuuuu…ezt azért nem akarom elárulni, mert nagyképűnek tűnhet, így a második legnagyobb szakmai kihívást mondom.:-)

Szeretnénk a Nyugatból Vas megyei rádiót, majd egy megyén kívüli, hálózatos rádiót csinálni.

Ehhez még jobbnak kell lennünk és még többet kell adnunk a hallgatóknak.

Rajta vagyunk, meg is csináljuk.

Milyen tanácsot adnál annak, aki követni szeretne az úton?

Hmmmmm……..én nem tartom magam egy megmondónak, se okos embernek. Amit elértem, ahhoz legalább annyi szerencse kellett, mint amennyi munka. Nagyon sokszor kellett embereket meggyőznöm, hogy amit csinálok az jó és működik.

Néha az ablakon másztam vissza, ha kidobtak az ajtón.

Mint ahogy azt már mondtam, hiszek a munka erejében. Csinálni kell a legjobb tudásunk szerint és meg lesz a gyümölcse.

Ha egy pici tehetséggel párosul a szorgalom, ott nem lehet baj.

Köszönjük az interjút!

Központi adminiszrátor