Exkluzív interjú
Mesélnél magadról
egy kicsit? Mikor kezdődött az életedben a fényképezés?
Az életembe
először a művészet iránti érdeklődés jött, s csak sokkal később a fényképezés.
Általános iskolás koromban kezdtem el vonzódni a rajz és a művészettörténet
felé.
Ekkor döntöttem el, hogy Művészeti Szakközépiskolában szeretnék tanulni.
Kezdetben a textil szakirány vonzott, így ilyen szakon végeztem el a
középiskolát. Az utolsó években érdekelt nagyon a festészet, a formatervezés, a
grafika s csak ezek után következett a fotó.
A fényképezőgép tűnt a
legmegfelelőbb eszköznek arra, hogy kifejezzem a gondolataimat, megvalósítsam az
ötleteimet. Ezért jelentkeztem a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre fotó
szakirányra, ahol tavaly szereztem diplomát. Fotográfiával körülbelül nyolc éve
foglalkozom, divatfotózással pedig három éve. Fontos számomra a fotográfia
művészeti oldala, ezért ezt is folytatom a divat -és kereskedelmi fotózás
mellett. Tavaly leszerződtem a Spiritusz Galériával, azóta ők egyengetik ezt a
pályámat. A divatfotózásnak a vizuális jelrendszere vonzott, ezért kezdtem el
vele foglalkozni. Szerencsére egyre jobb munkákat tudhatok a magaménak ezen a
területen.
 |
Van olyan első,
jól sikerült képed, amire emlékszel?
Emlékszem
az első olyan képem elkészítésére, mely bekerült az egyetemi felvételi mappámba.
A térábrázolás akkoriban nagyon izgatott és azon kísérleteztem, hogy miként
lehet elkészíteni úgy egy csendéletet tükrök segítségével, hogy ne tudjuk, hogy
hol van a horizont, mi az ami tényleg térben van, mi az ami pedig csak illúzió.
Emlékszem az első olyan fotóimra, melyek jeles osztályzatot kaptak az egyetemen.
Gyerekszépségversenyről készített dokumentarista fotók voltak. Végül pedig
emlékszem arra is, hogy melyik volt az a fotóm, mely elnyerte az „első
munkahelyem” tetszését. Szóval sok első fotóm volt és még lesz is. Például ilyen
az első címlap, az első reklámfotó stb...
Diplomád témája
volt az új generáció, az új szépségideál. Hogyan írnád le a stílusod, mint a
fotós? Van-e kedvenc témád?
Én nem szeretném meghatározni a saját
stílusomat, nem is tudnám. Majd ezt, ha akarják, megteszik rólam mások. Vannak
helyzetek, mikor a képi minimumra törekszem, de van amikor szeretem a bonyolult
képi világot is. Nálam ez változó, téma és helyzetfüggő. Kedvenc témám
természetesen most az új generáció.A következő sorozatom is ebből a témakörből
inspirálódik.
Legtöbbször embereket fotózol, ilyenkor mennyire fontos, hogy legyen
valamiféle kommunikáció a fotós és az alany között?
Elengedhetetlen a kommunikáció. A stáb minden egyes tagjának fontos, hogy
tisztában legyenek azzal, hogy milyen végeredményt szeretnénk elérni. A fotós
fejében megvan a végső látvány, amit lehetőség szerint a legjobban kell átadnia
a többieknek. Egy modellnek is fontos, hogy tudja, hogy milyen mozdulatokat és
milyen érzéseket kell hozzátennie a képhez.
Természetesen az sem elég, hogy
egy-két mondatban elmondjuk, majd ezek után magára hagyjuk a modellt és várjuk,
hogy produkáljon. Vannak olyan profik, akiknél nem kell ezt túlragozni de
szerintem akkor működik jól a munka, ha a modell is érzi, hogy valaki végig
„fogja a kezét”. Ugyan ez a helyzet, ha nem modellről, hanem egy
portréfotózásról beszélünk.
Itt még olyan nehézségek is adódnak, hogy szégyenlős
az alany, és teljesen idegen ez a helyzet tőle. Ekkor fel kell találni magunkat,
oldani a szituációt és olyan légkört teremteni, hogy ellazulhasson és
természetesen viselkedhessen. Nagyrészt pszichológia a fotózás ezen
része.
Milyen felszerelést használsz?
Szeretem a digitális és az analóg
technikát is. Alkalmazom mind a kettőt, természetesen teljesen más fotózási
helyzetben és témában. Digitális fényképezőgépekből a Canonra esküszöm,
világítás technikából pedig a Henselre. Analóg fotózásban hozzám a műszaki
kamera, a síkfilm áll a legközelebb.
Honnan jönnek az ötletek? Hogy találsz
helyszíneket?
Vannak témák, melyek érdekelnek.
Ezek főként szociológiai vagy pszichológiai kérdések/ problémák, melyeket a
művészprojektjeim során feszegetek. A divatfotóimon keresztül, pedig különböző
látványokat akarok megeleveníteni. Azoknak a képeknek kevésbé van tartalmuk, de
célom, hogy a divatfotóim látványvilága megteljenek mondanivalóval. Ennek volt
az előfutára már a diplomamunkám is.
Hogy találok helyszíneket? Vannak
olyan helyek, ahol járok és úgy érzem, hogy itt nagyon jó képeket lehetne
készíteni. Ha olyan a téma vagy a látvány amihez illik, akkor megpróbálom
elintézni, hogy ott készülhessenek a képek.
Mennyire
figyeled a többiek munkáit?
Szerintem minden szakmában elengedhetetlen , hogy nyitott szemmel járjunk
és odafigyeljünk a pályatársainkra és a külföldi irányokra. Elsősorban külföldi
újságokat veszek, külföldi blogokat olvasok és legfőképp arra figyelek, hogy mi
történik a nagyvilágban. Milyenek a nagy divatházak aktuális kampányai, milyen
divatanyag készül a legújabb Vogue-nak stb... Az itthoni dolgokat is figyelem,
csak kevésbé aktívan. Sok jó fotós van itthon is, akiknek a munkáját érdemes
követni.
Mi a célja a divatfotónak? Hogy szép legyen a modell, vagy a
ruha?
A divatfotó kereskedelmi célja természetesen az, hogy eladható legyen az
a ruha, amit a modellre adnak. Egy fotósnak pedig ezt szem előtt tartva kell
kitűznie a saját célját a képpel. Vannak olyan helyzetek, amikor egy fotós nem
akar mást, mint egy szép vagy éppen egy megbotránkoztató képet készíteni. De a
divatfotóknak lehet tartalmat és mélységet is adni. Szerintem mindegyiknek meg
van a maga helye.
Van olyan munkád, amire különösen büszke vagy? Melyik
a kedvenc saját képed?
Minden munkának nagyon örülök, amire lehetőséget kapok. A kedvenc
felkérésem a Ludwig Múzeum megbízása volt, egy kép elkészítésére a Martin
Munkácsi Magazinba. Itt hat kortárs fotóst bíztak meg egy-egy kép
elkészítésével, mely reflektál Martin Munkácsi munkásságára. Ez nagyon
megtisztelő volt.
Nincs kedvenc képem magamtól. Mindig a legújabbat szeretem, addig amíg
nem készítek egy másikat.
Szerinted mi a legfontosabb: a tehetség, a szenvedély vagy szakmai
képzettség, hogy valaki jó fotós legyen?
Szerintem mindegyik fontos. A szakmai képzettség oly módon
elengedhetetlen, hogy tudnunk kell azokkal az eszközökkel bánni, amikkel alkotni
szeretnénk. A tehetség természetesen nélkülözhetetlen. Az ami nem tanulható,
vagy van, vagy nincs. De szerintem mindezek mellett igazából a legfontosabb,
maga az alkotó személy. Fontos, hogy egy fotós gondolkodjon, legyenek érzései,
ötletei, véleménye, fogékony legyen társadalmi és egyéb problémákra. Ezektől a
dolgoktól lehet a fényképészből fotográfus/fotóművész.
Mit tanácsolsz azoknak a fotósoknak, akik csak most
kezdenek?
Hogy, kezdjék az alapokkal és legyenek alázatosak a szakma iránt. Ne
akarjanak mindent egyből és egyszerre. Gondolkozzanak sokat a fotográfiáról és
önmagukról.
Mik a hosszú távú terveid, mi az amit el szeretnél érni a fotózásban? Mit
kívánsz erre az évre magadnak?
Mindent el szeretnék érni, amit csak a képességeim
lehetővé tesznek ebben a szakmában. Rengeteget dolgoztam és áldoztam eddig is,
és ezután is fogok ennek érdekében. A hosszú távú terveim külföldre mutatnak.
Mit kívánok erre az évre magamnak? Hogy legyen olyan izgalmas és eseménydús,
mint a 2010-es.
Köszönöm szépen az interjút, sok sikert kíván a továbbiakban is a Citistar csapata!
További információ:
www.vivienneballa.com
Németh Imre
Központi adminiszrátor