Rózsaszín leányálmok, mézeskalácsház, és egy szakmai
sikertörténet. Kitartó munka, vihartépte évek, életbölcsességek, muffinok és
számtalan hűtőmágnes. Egy majdnem kerek élet! Hogy mi hiányzik még belőle?
Erről faggattam Vámos Erikát, a Tv2 2Testőr című életmódmagazinjának
műsorvezetőjét.
Hogyan kezdődött a televíziózással való kapcsolatod?
Kislány koromban a fekete-fehér Orion tévé előtt, a
szőnyegen törökülésben ülve dőlt el minden. Akkoriban még csak egy csatorna
volt, amelyen bemondónők konferálták fel az éppen következő műsorokat. Kezemben
tollal vagy egy fakanállal helyettesítve a mikrofont, utánoztam őket, és arról
álmodoztam, hogy egyszer bemondónő leszek. Ezen kívül még a kézműves szakmák
jöhettek csak szóba, mint lehetséges karrier. De évente más ambícióim voltak. Elsősorban a keramikus és
az ötvös szakma vonzott. Aztán pedig üvegműves szerettem volna lenni. Végül valószínűleg
az önkifejezési igényemmel párosult szereplési vágyam határozta meg a
pályaválasztásomat. Persze, ahhoz, hogy ebben a szakmában dolgozhassak, szerintem
akkoriban többet kellett tenni. Mindenek előtt –ekkor voltam 23 éves-
beiratkoztam egy kommunikációs oktatási stúdióba, a tanulás mellett, pedig az
m1-Híradónál voltam gyakornok. Az iskola elvégzését követően egy castingon, -amelyre
riport ötletekkel és önéletrajzzal lehetett pályázni- kiválasztottak az RTL
Klub Fókusz című műsorához, ahol még további két éven át voltam gyakornok.
Végül az annak idején kiválasztott 6 ember közül csak kettőből lett riporter,
az egyik én voltam. Még hosszú éveken át dolgoztam
a Fókusznál. Nagyon szerettem ezt az időszakot. Mindent ott tanultam
meg.
Riporterből, akinek alig ismerhettük az arcát, annál
inkább azokat a feltáró jellegű oknyomozó riportjait, amelyek annak idején
egyedülállóak voltak az országban, műsorvezetőként tűntél fel legközelebb a Tv2
2Testőr című életmódmagazinjában. Milyen folyamatok előzték meg ezt a
váltást?
Exhibicionista ember lévén, idővel megérett bennem a
műsorvezetés gondolata, és egy műsor alapötlete, aminek megvalósítására ennél a
csatornánál kaptunk lehetőséget. Rechnitzer Tamás a műsor főszerkesztője, a
műsorvezető társam Pistyur Veronika és jómagam. Ám a váltást, jó néhány hónapos
kemény munka előzte meg, ami nem csupán az induló magazin részleteinek alapos
kidolgozását jelentette számunkra. Dibusz Éva beszédtanártól vettem órákat,
annak érdekében, hogy tisztán artikuláljak, gesztikulációmmal valóban azt
közvetítsem, amit szeretnék és a kamera előtti
mozgásom is meggyőző legyen.
Hogyan emlékszel vissza az első forgatási napra?
Jobb volna nem emlékezni. Drukk, izgatottság, esetlen
ügyetlenkedés, maratoni forgatási napok. Verával még nagyon nem éreztük,
értettük egymást. Egy vadidegen emberrel, egy vadonatúj feladat. Emlékszem,
abban az időben azt hittem, hogy majd egyetlen nap alatt teljesen megváltozik
az életem, és csak később jöttem rá, hogy valójában ez egyáltalán nem így van.
Persze történtek változások, de ez inkább folyamatként aposztrofálható a
későbbiekben. Nagyon boldog és rettentően fáradt voltam azon a napon. A lakásom
ajtajából alig jutottam el az ágyamig ájulás nélkül. Tényleg rosszul lettem.
Hanyatt dőltem, és felemelt lábaimat felraktam a falra. Így feküdtem,
mozdulatlanul nem is tudom meddig.
Mik azok a változási folyamatok, amiket említettél?
Évekig tartó kemény munka, melyek során sikerült megszerezni
például azt a rutint, amelynek köszönhetően egy öt perces anyaghoz ma már nem
forgatunk 3 órán keresztül, hanem 30 perc alatt mindennel elkészülünk. Ez határozottan
fejlődés, a mindennapokban érezhető konkrét változás. És ma már azt is tudom,
hogy a valódi sikerhez vezető út hosszú és kemény munkával van kikövezve.
Ez idő alatt a személyiséged miben változott, fejlődött?
Türelmesebb és szerényebb lettem. Régebben a mentalitásom
egy üzletasszonyéhoz hasonlított. Mindig a maximális hatékonyságra törekedtem, ami
azt jelentette, hogy igyekeztem a lehető legrövidebb idő alatt a lehető
legtöbbet elérni. Másoknál, másokkal, mindenben. Ez a viselkedés a képernyőn
cseppet sem szimpatikus „vaslédiként” hatott. Változtatnom kellett a
stílusomon, és úgy érzem, valamelyest már sikerült puhítanom rajta. De mivel alapvetően
nem vagyok az a „nagyon kedves lány” típus, még bőven van min változtatnom.
Mi az az öt kifejezés, amivel mostani Önmagadat
jellemeznéd?
Maximalista, cinikus, rapszodikus, szívós, fegyelmezett.
Figyelmes, megértő, segítőkész. Ezekhez mit szólsz?
Nem szeretem magam dicsérni, azt másokra hagyom. De valóban
ezek is igazak rám, de az én számból szerénytelenségnek tűnne. Viszont ha már
szóba hoztad, eszembe jutott még valami: hálás és hűséges is vagyok. A
legkisebb jót százszorosan adom vissza, és akit szeretek, az mindig számíthat
rám. Ugyanakkor a legkisebb árulásért képes vagyok bárkit elhagyni, ami nem
feltétlen fizikai, sokkal inkább csendes, talán észrevétlen, de végérvényes
lelki eltávolodást mindenképpen jelent. Megbocsátani nem tudok és ezt a jó
tulajdonságaim közé sorolom.
Mit szeretsz legjobban a munkádban?
Azt, hogy számtalan érdekes emberrel találkozom a forgatási
napokon, valamint hogy elsőkézből ismerkedek meg rengeteg életmódváltó
lehetőséggel, sőt, ezeket iziben ki is tudom próbálni, tehát tesztelni! Nem
lehet ám már akármit rámsózni!
A „TestŐrséget” mennyiben valósítod meg saját életedben?
A táplálkozásomat szélsőségesen felügyelem, de ez cseppet
sem esik nehezemre. Vegán vagyok. Ez azt jelenti, hogy semmilyen állati eredetű
ételt nem fogyasztok. Tehát nem csupán húst nem eszem, tejtermékeket, tojást,
sőt még mézet sem. Délelőtt csak gyümölcsöt, déltől 6-ig viszont mindent, ami egy
vegának belefér! J Aki enni lát, nem hisz a szemének! Hatalmas adagokat
képes vagyok elpusztítani! Általában
magam készítem el otthon az ételeimet és éthordókkal megyek dolgozni. Főzni és
sütni is nagyon szeretek. Arról nem beszélve, hogy csak így tudok odafigyelni
arra, hogy ételeim ne tartalmazzanak mesterséges adalékanyagokat, színezéket,
ízfokozót és különféle térfogat növelőket. Most éppen egy rendkívül izgalmas
táplálkozásrendszerrel, a makrobiotikus konyhával ismerkedem, illetve tanulom
azt. Hihetetlen, hogy milyen mennyiségű energiát képes adni ez a típusú
táplálkozás!
Mi a makrobiotikus konyha lényege?
Alapvetően az, ahogyan én már évek óta táplálkozom. Csak nem
tudtam róla, hogy ezt a rendszert már korábban kitalálták és nevet is adtak
neki. Rengeteg feldolgozatlan gabonát, magvakat, csírákat és algát eszünk. Sok
zöldséget eszem, arra odafigyelve, hogy alig legyen hőkezelve, tehát még ress
maradjon. A makrobiotika figyelembe veszi a Jin- és Jang energiákat, színeket,
formákat, kalkulál a Feng-Shuival.
Ugyanakkor legendásan remek muffin sütő vagy! Ám, ha Rád
nézek, nehezen tudom elhinni, hogy ezeket a finomságokat is rendszeresen készíted,
hiszen nincs rajtad egy deka felesleg sem!
Azoknak sütök, akiket szeretek. Akik az azt megelőző
napokban nyomot hagytak bennem, egy napom alakulásában, azok másnap sütit
kapnak. Így kommunikálok. Szavak helyett muffinokkal mondom, hogy „szeretlek”,
hogy „köszönöm” és hogy „gondoltam rád”. De hát miféle testŐr
volnék, ha nem találtam volna már ki a roppant egészséges muffint! Különféle
gyümölcslisztekből (pl. kendermaglisztből)
nem csak finom, de kifejezetten egészséges és diétás muffinokat is
készítek.
Mi a kedvenc ételed?
Miso leves Fafülegombával. A Miso leves japán étel, ez a
gomba pedig kínai. A bolygón szerintem csak én készítem el ezt a két összetevőt
egy fazékban. Ezen kívül imádom az algasalátát, a zöldségek közül pedig a
brokkoli, a karfiol, a répa (a hagyma, a cékla, a paradicsom, az erős
paprika…mind) a kedvencem.
A főzésen kívül milyen hobbid van még?
Nagyon kevés a szabadidőm, de amikor csak tehetem, színházba
megyek. Régebben előfordult, hogy egy hét alatt kilenc előadást is láttam, mert
hétvégén a délutáni és az esti előadásokat is megnéztem. A jegyszedő nénik
kedvence voltam. Egy alkalommal megtörtént velem, hogy a jegyszedő hölgy elém
szaladt és azt mondta: „Ah, ma lilában jött”, ugyanis emlékezett, hogy előző nap
zöld ruhában voltam… Van még egy dolog, ami teljesen ki tud kapcsolni és ez az
ólomüveg-készítés. Néha órákon keresztül csiszolok egy apró üveget, úgy, hogy
közben teljesen megfeledkezem mindenről. Időről, problémákról. De kedvelem
azokat a szombatokat is, amikor délután 5-ig ki sem kelek az ágyból, csak
tévézek, olvasom és eszem, eszem és eszem…
Viszont semmi nem tud úgy feltölteni, mint pár nap egy
wellness szállodában napi 5-6 masszázzsal! Erre mindig kapható vagyok!
És milyen a viszonyod a sportolással?
Én és a sport régóta kerülgetjük egymást, de még nem
kötöttünk életre szóló barátságot. Inkább időnként és kampányszerűen esünk
egymásnak. Azt a sportot még nem találtam meg, amiről ne tudnék lemondani.
Viszont elhatároztam, hogy idén nyáron kipróbálom a búvárkodást, a lovaglást és
begyakorlom a Nordik Walking-ot! Hátha nem tudok majd neki ellenállni!
Mesélnél az otthonodról?
Egy erdőszéli mézeskalács-házikóban élek, amit beleng a
szantálfa illat, indiai bútorokkal zsúfolt, a falakat pedig selyem festmények,
Sri-Lankai maszkok díszítik és találsz jó néhány Budha szobrot is. Az ágyam egy
több száz évvel ezelőtt élt indiai nemesi családé volt, és restaurátor rakta
össze nekem. A falakat macskakövekkel raktam ki, ami az egész lakásnak
barlanghangulatot kölcsönöz. Úgy érzem, ez a ház egy egyszemélyes mesevilág,
távol a valóságtól. Talán éppen ezért az évnek nem minden időszakában élek itt.
Télen, inkább Budapesten tartózkodom.
A külvilágnak mennyire engedsz betekintést a mesevilágodba?
Semennyire. A saját otthonom, intim szféra. Viszont nagyon szívesen
találkozom a barátaimmal, és az ismerőseimmel semleges területen. Mivel az
étkezés nálam kardinális kérdés, hát a barátaimmal is enni szeretek a
legjobban. Kifejezetten élmény számomra azokkal enni, akiket szeretek. A
legjobb közös program. Színházba viszont egyedül kell járni! Minek oda
társaság? Lehet ott beszélgetni? Hát persze, hogy nem! Viszont enni nagyon vacak
magamban!
Utazol mostanában valahova?
Augusztusban körutazom egy nagyot. Sri Lanka, India, a
Maldív szigetek közül is megnézek kettőt, végül beugrom Nepálba is! Egy hónapig
haza sem jövök! Nagy kaland lesz, már alig várom!
Mit jelent számodra a pénz?
Egy roppant fontos dolog, ami önmagában nagyon kevés.
Biztosan nem tesz boldoggá, viszont a szükség a legnagyobb boldogságot is
megöli. Volt idő, hogy sokkal jobb életszínvonalon éltem, mint most, viszont a
magánéletem olyan romokban hevert, hogy nem tudtam elképzelni nálam
boldogtalanabb embert. Ugyanakkor húszas éveim elején, mikor nagyon kevés
pénzből éltem, a barátnőmmel egy idős házaspár házában kivettünk egy szobát a
Balatonnál, és olyan fantasztikus nyaralásunk volt, amire ma is jó
visszaemlékezni. Szeretem a pénzt. Szeretem megkeresni és elkölteni is,
mindkettő jó érzés.
Mi volt a legjobb tanács életedben, amit kaptál?
Éppen a napokban mondta Móni barátnőm: „Hát most vacak, de
úgysem marad így, egyszer minden elmúlik. Addig kibírom. Meg te is.” Ennél
nagyobb bölcsességekre most tényleg nem is nagyon van szükségem. Mindjárt
elmúlik. Aztán megint történik majd valami, majd rá nem sokkal meghalunk. Hát
nem fölösleges idegeskedni bármin is?
És mi a Te saját életbölcsességed?
Az, hogy a kis problémák megoldódnak, az élet mindenről
gondoskodik. Az igazi nagy problémáktól pedig nem szabad félni. Ha nagy a baj, a szervezet úgy
reagál, mint mikor villám csap egy házba. A biztosítékok lecsapódnak,
lekapcsolódik a főkapcsoló. Semmit nem érzünk. Én ezt éltem meg az Édesapám és
a Nagymamám halálánál is. Hogy később mindez mit okozott bennem, az már más
kérdés, de a nagy
trauma nem öli meg az embert, nem kell félni. Sokkal félelmetesebb, amikor
napról napra rágja valami a lelkünket, szinte észrevétlenül…
Mit szeretnél mindenképpen elérni az életedben?
10 évvel ezelőtt erre biztosan azt válaszoltam volna, hogy egy
gyönyörű esküvőt. Olyan nagyon szerettem volna menyasszony lenni, hogy a
magazinokból kivágtam azokat az esküvői ruhákat, amelyek tetszettek, kinéztem a
kastélyokat, ahol a násznéppel vacsorázunk majd és tudtam, hogy majd lovas
kocsival érkezem meg oda. Bármelyik percben kész voltam rá, hogy férjhez menjek.
Elmúlt. Már nem hiszek benne. Sokkal fontosabb lett, hogy gyermekem legyen.
Lesz is! Szeretném, hogy a mindenkori munkámban, -bármi is legyen az- sikeres
legyek. Aztán szeretném még beutazni a világot is….és mindenhonnan hozni egy
hűtőmágnest! Ezekhez kérek még egy hatalmas hűtőt is.
Köszönöm
szépen az interjút, sok sikert kíván a továbbiakban is a Citistar
csapata!
Németh Imre
Központi adminiszrátor