Hogyan kezdődött a televíziózással való kapcsolatod?

Kislány koromban a fekete-fehér Orion tévé előtt, a szőnyegen törökülésben ülve dőlt el minden. Akkoriban még csak egy csatorna volt, amelyen bemondónők konferálták fel az éppen következő műsorokat. Kezemben tollal vagy egy fakanállal helyettesítve a mikrofont, utánoztam őket, és arról álmodoztam, hogy egyszer bemondónő leszek. Ezen kívül még a kézműves szakmák jöhettek csak szóba, mint lehetséges karrier. De évente más ambícióim  voltak. Elsősorban a keramikus és az ötvös szakma vonzott. Aztán pedig üvegműves szerettem volna lenni. Végül valószínűleg az önkifejezési igényemmel párosult szereplési vágyam határozta meg a pályaválasztásomat. Persze, ahhoz, hogy ebben a szakmában dolgozhassak, szerintem akkoriban többet kellett tenni. Mindenek előtt –ekkor voltam 23 éves- beiratkoztam egy kommunikációs oktatási stúdióba, a tanulás mellett, pedig az m1-Híradónál voltam gyakornok. Az iskola elvégzését követően egy castingon, -amelyre riport ötletekkel és önéletrajzzal lehetett pályázni- kiválasztottak az RTL Klub Fókusz című műsorához, ahol még további két éven át voltam gyakornok. Végül az annak idején kiválasztott 6 ember közül csak kettőből lett riporter, az egyik én voltam. Még hosszú éveken át dolgoztam a Fókusznál. Nagyon szerettem ezt az időszakot. Mindent ott tanultam meg.

Riporterből, akinek alig ismerhettük az arcát, annál inkább azokat a feltáró jellegű oknyomozó riportjait, amelyek annak idején egyedülállóak voltak az országban, műsorvezetőként tűntél fel legközelebb a Tv2 2Testőr című életmódmagazinjában. Milyen folyamatok előzték meg ezt a váltást?

Exhibicionista ember lévén, idővel megérett bennem a műsorvezetés gondolata, és egy műsor alapötlete, aminek megvalósítására ennél a csatornánál kaptunk lehetőséget. Rechnitzer Tamás a műsor főszerkesztője, a műsorvezető társam Pistyur Veronika és jómagam. Ám a váltást, jó néhány hónapos kemény munka előzte meg, ami nem csupán az induló magazin részleteinek alapos kidolgozását jelentette számunkra. Dibusz Éva beszédtanártól vettem órákat, annak érdekében, hogy tisztán artikuláljak, gesztikulációmmal valóban azt közvetítsem, amit szeretnék és a kamera előtti mozgásom is meggyőző legyen.

Hogyan emlékszel vissza az első forgatási napra?

Jobb volna nem emlékezni. Drukk, izgatottság, esetlen ügyetlenkedés, maratoni forgatási napok. Verával még nagyon nem éreztük, értettük egymást. Egy vadidegen emberrel, egy vadonatúj feladat. Emlékszem, abban az időben azt hittem, hogy majd egyetlen nap alatt teljesen megváltozik az életem, és csak később jöttem rá, hogy valójában ez egyáltalán nem így van. Persze történtek változások, de ez inkább folyamatként aposztrofálható a későbbiekben. Nagyon boldog és rettentően fáradt voltam azon a napon. A lakásom ajtajából alig jutottam el az ágyamig ájulás nélkül. Tényleg rosszul lettem. Hanyatt dőltem, és felemelt lábaimat felraktam a falra. Így feküdtem, mozdulatlanul nem is tudom meddig.

Mik azok a változási folyamatok, amiket említettél?

Évekig tartó kemény munka, melyek során sikerült megszerezni például azt a rutint, amelynek köszönhetően egy öt perces anyaghoz ma már nem forgatunk 3 órán keresztül, hanem 30 perc alatt mindennel elkészülünk. Ez határozottan fejlődés, a mindennapokban érezhető konkrét változás. És ma már azt is tudom, hogy a valódi sikerhez vezető út hosszú és kemény munkával van kikövezve.

Ez idő alatt a személyiséged miben változott, fejlődött?

Türelmesebb és szerényebb lettem. Régebben a mentalitásom egy üzletasszonyéhoz hasonlított. Mindig a maximális hatékonyságra törekedtem, ami azt jelentette, hogy igyekeztem a lehető legrövidebb idő alatt a lehető legtöbbet elérni. Másoknál, másokkal, mindenben. Ez a viselkedés a képernyőn cseppet sem szimpatikus „vaslédiként” hatott. Változtatnom kellett a stílusomon, és úgy érzem, valamelyest már sikerült puhítanom rajta. De mivel alapvetően nem vagyok az a „nagyon kedves lány” típus, még bőven van min változtatnom.

Mi az az öt kifejezés, amivel mostani Önmagadat jellemeznéd?

Maximalista, cinikus, rapszodikus, szívós, fegyelmezett.

Figyelmes, megértő, segítőkész. Ezekhez mit szólsz?

Nem szeretem magam dicsérni, azt másokra hagyom. De valóban ezek is igazak rám, de az én számból szerénytelenségnek tűnne. Viszont ha már szóba hoztad, eszembe jutott még valami: hálás és hűséges is vagyok. A legkisebb jót százszorosan adom vissza, és akit szeretek, az mindig számíthat rám. Ugyanakkor a legkisebb árulásért képes vagyok bárkit elhagyni, ami nem feltétlen fizikai, sokkal inkább csendes, talán észrevétlen, de végérvényes lelki eltávolodást mindenképpen jelent. Megbocsátani nem tudok és ezt a jó tulajdonságaim közé sorolom.

Mit szeretsz legjobban a munkádban?

Azt, hogy számtalan érdekes emberrel találkozom a forgatási napokon, valamint hogy elsőkézből ismerkedek meg rengeteg életmódváltó lehetőséggel, sőt, ezeket iziben ki is tudom próbálni, tehát tesztelni! Nem lehet ám már akármit rámsózni!

A táplálkozásomat szélsőségesen felügyelem, de ez cseppet sem esik nehezemre. Vegán vagyok. Ez azt jelenti, hogy semmilyen állati eredetű ételt nem fogyasztok. Tehát nem csupán húst nem eszem, tejtermékeket, tojást, sőt még mézet sem. Délelőtt csak gyümölcsöt, déltől 6-ig viszont mindent, ami egy vegának belefér! J Aki enni lát, nem hisz a szemének! Hatalmas adagokat képes vagyok elpusztítani!  Általában magam készítem el otthon az ételeimet és éthordókkal megyek dolgozni. Főzni és sütni is nagyon szeretek. Arról nem beszélve, hogy csak így tudok odafigyelni arra, hogy ételeim ne tartalmazzanak mesterséges adalékanyagokat, színezéket, ízfokozót és különféle térfogat növelőket. Most éppen egy rendkívül izgalmas táplálkozásrendszerrel, a makrobiotikus konyhával ismerkedem, illetve tanulom azt. Hihetetlen, hogy milyen mennyiségű energiát képes adni ez a típusú táplálkozás!

Alapvetően az, ahogyan én már évek óta táplálkozom. Csak nem tudtam róla, hogy ezt a rendszert már korábban kitalálták és nevet is adtak neki. Rengeteg feldolgozatlan gabonát, magvakat, csírákat és algát eszünk. Sok zöldséget eszem, arra odafigyelve, hogy alig legyen hőkezelve, tehát még ress maradjon. A makrobiotika figyelembe veszi a Jin- és Jang energiákat, színeket, formákat, kalkulál a Feng-Shuival.

Ugyanakkor legendásan remek muffin sütő vagy! Ám, ha Rád nézek, nehezen tudom elhinni, hogy ezeket a finomságokat is rendszeresen készíted, hiszen nincs rajtad egy deka felesleg sem!

Azoknak sütök, akiket szeretek. Akik az azt megelőző napokban nyomot hagytak bennem, egy napom alakulásában, azok másnap sütit kapnak. Így kommunikálok. Szavak helyett muffinokkal mondom, hogy „szeretlek”, hogy „köszönöm” és hogy „gondoltam rád”. De hát miféle testŐr volnék, ha nem találtam volna már ki a roppant egészséges muffint! Különféle gyümölcslisztekből (pl. kendermaglisztből)  nem csak finom, de kifejezetten egészséges és diétás muffinokat is készítek.

Miso leves Fafülegombával. A Miso leves japán étel, ez a gomba pedig kínai. A bolygón szerintem csak én készítem el ezt a két összetevőt egy fazékban. Ezen kívül imádom az algasalátát, a zöldségek közül pedig a brokkoli, a karfiol, a répa (a hagyma, a cékla, a paradicsom, az erős paprika…mind) a kedvencem.

Nagyon kevés a szabadidőm, de amikor csak tehetem, színházba megyek. Régebben előfordult, hogy egy hét alatt kilenc előadást is láttam, mert hétvégén a délutáni és az esti előadásokat is megnéztem. A jegyszedő nénik kedvence voltam. Egy alkalommal megtörtént velem, hogy a jegyszedő hölgy elém szaladt és azt mondta: „Ah, ma lilában jött”, ugyanis emlékezett, hogy előző nap zöld ruhában voltam… Van még egy dolog, ami teljesen ki tud kapcsolni és ez az ólomüveg-készítés. Néha órákon keresztül csiszolok egy apró üveget, úgy, hogy közben teljesen megfeledkezem mindenről. Időről, problémákról. De kedvelem azokat a szombatokat is, amikor délután 5-ig ki sem kelek az ágyból, csak tévézek, olvasom és eszem, eszem és eszem…

Viszont semmi nem tud úgy feltölteni, mint pár nap egy wellness szállodában napi 5-6 masszázzsal! Erre mindig kapható vagyok!

Én és a sport régóta kerülgetjük egymást, de még nem kötöttünk életre szóló barátságot. Inkább időnként és kampányszerűen esünk egymásnak. Azt a sportot még nem találtam meg, amiről ne tudnék lemondani. Viszont elhatároztam, hogy idén nyáron kipróbálom a búvárkodást, a lovaglást és begyakorlom a Nordik Walking-ot! Hátha nem tudok majd neki ellenállni!

Egy erdőszéli mézeskalács-házikóban élek, amit beleng a szantálfa illat, indiai bútorokkal zsúfolt, a falakat pedig selyem festmények, Sri-Lankai maszkok díszítik és találsz jó néhány Budha szobrot is. Az ágyam egy több száz évvel ezelőtt élt indiai nemesi családé volt, és restaurátor rakta össze nekem. A falakat macskakövekkel raktam ki, ami az egész lakásnak barlanghangulatot kölcsönöz. Úgy érzem, ez a ház egy egyszemélyes mesevilág, távol a valóságtól. Talán éppen ezért az évnek nem minden időszakában élek itt. Télen, inkább Budapesten tartózkodom.

Semennyire. A saját otthonom, intim szféra. Viszont nagyon szívesen találkozom a barátaimmal, és az ismerőseimmel semleges területen. Mivel az étkezés nálam kardinális kérdés, hát a barátaimmal is enni szeretek a legjobban. Kifejezetten élmény számomra azokkal enni, akiket szeretek. A legjobb közös program. Színházba viszont egyedül kell járni! Minek oda társaság? Lehet ott beszélgetni? Hát persze, hogy nem! Viszont enni nagyon vacak magamban!

Augusztusban körutazom egy nagyot. Sri Lanka, India, a Maldív szigetek közül is megnézek kettőt, végül beugrom Nepálba is! Egy hónapig haza sem jövök! Nagy kaland lesz, már alig várom! 

Mit jelent számodra a pénz?

Egy roppant fontos dolog, ami önmagában nagyon kevés. Biztosan nem tesz boldoggá, viszont a szükség a legnagyobb boldogságot is megöli. Volt idő, hogy sokkal jobb életszínvonalon éltem, mint most, viszont a magánéletem olyan romokban hevert, hogy nem tudtam elképzelni nálam boldogtalanabb embert. Ugyanakkor húszas éveim elején, mikor nagyon kevés pénzből éltem, a barátnőmmel egy idős házaspár házában kivettünk egy szobát a Balatonnál, és olyan fantasztikus nyaralásunk volt, amire ma is jó visszaemlékezni. Szeretem a pénzt. Szeretem megkeresni és elkölteni is, mindkettő jó érzés.

Éppen a napokban mondta Móni barátnőm: „Hát most vacak, de úgysem marad így, egyszer minden elmúlik. Addig kibírom. Meg te is.” Ennél nagyobb bölcsességekre most tényleg nem is nagyon van szükségem. Mindjárt elmúlik. Aztán megint történik majd valami, majd rá nem sokkal meghalunk. Hát nem fölösleges idegeskedni bármin is?

Az, hogy a kis problémák megoldódnak, az élet mindenről gondoskodik. Az igazi nagy problémáktól pedig nem szabad félni. Ha nagy a baj, a szervezet úgy reagál, mint mikor villám csap egy házba. A biztosítékok lecsapódnak, lekapcsolódik a főkapcsoló. Semmit nem érzünk. Én ezt éltem meg az Édesapám és a Nagymamám halálánál is. Hogy később mindez mit okozott bennem, az már más kérdés, de a nagy trauma nem öli meg az embert, nem kell félni. Sokkal félelmetesebb, amikor napról napra rágja valami a lelkünket, szinte észrevétlenül…

10 évvel ezelőtt erre biztosan azt válaszoltam volna, hogy egy gyönyörű esküvőt. Olyan nagyon szerettem volna menyasszony lenni, hogy a magazinokból kivágtam azokat az esküvői ruhákat, amelyek tetszettek, kinéztem a kastélyokat, ahol a násznéppel vacsorázunk majd és tudtam, hogy majd lovas kocsival érkezem meg oda. Bármelyik percben kész voltam rá, hogy férjhez menjek. Elmúlt. Már nem hiszek benne. Sokkal fontosabb lett, hogy gyermekem legyen. Lesz is! Szeretném, hogy a mindenkori munkámban, -bármi is legyen az- sikeres legyek. Aztán szeretném még beutazni a világot is….és mindenhonnan hozni egy hűtőmágnest! Ezekhez kérek még egy hatalmas hűtőt is.

Köszönöm szépen az interjút, sok sikert kíván a továbbiakban is a Citistar csapata!

                                                                                                                                                   Németh Imre

Központi adminiszrátor