Belépés Regisztráció | Elfelejtett jelszó
2018. Január 17. Szerda, Antal, Antónia
   
   
SZAKMAI ELIT DÍJÁTADÓ
KITÜNTETÉSEK - DÍJAK 2017
KITÜNTETÉSEK - DÍJAK 2016
KITÜNTETÉSEK - DÍJAK 2015
KITÜNTETÉSEK - DÍJAK 2014
KITÜNTETÉSEK - DÍJAK 2013
KITÜNTETÉSEK - DÍJAK 2012
KITÜNTETÉSEK - DÍJAK 2011
EXKLUZÍV INTERJÚK
PR CÉGBEMUTATÓ
ÉLŐVILÁG - TERMÉSZET
AUTÓ - MOTOR
ESKÜVŐ
FASHION
GASZTRONÓMIA - KIVÁLÓ MAGYAR BORÁSZ
FOTÓ
ÉRDEKESSÉGEK - TATTOO
OTTHON
SZÉPSÉG & EGÉSZSÉG
REG - ENOR INFO

CINESTAR - A CITISTAR.HU videogaléria
a Videótartalmak feltöltése folyamatban, a galéria hamarosan indul...

Italy - Róma

Balogh Tibor és felesége Juhász Enikő élménybeszámolója Olaszországból

Róma, az örök város

Nos Bécsből Rómába repültünk a Niki Airlinessal, ami épp a legolcsóbb volt a választhatók közül.
(Ez Niki Lauda légitársasága). Gyönyörű stewardessek, finom kaja, stb... A naplementét már a felhők fölül néztük, felhőkkel díszítve, leírhatatlan volt, elképesztően szép. Rövid,1.5 órás repülés után már a csodásan kivilágított Róma felett szálltunk, majd azt elhagyva kirepültünk a tenger fölé, mikor is elég alacsonyan voltunk és hirtelen kanyarba kezdett a gép...Jó ég, mintha a szárnyak a vízbe akarnának érni.

Leszálltunk, minden oké volt, összeszedtük a bőröndöket és irány az autóbérlő egység. Előre lefoglalt kis Fiat 500-asunkat hamar átvettük és meg is szerettük. Ekkor már éjszaka volt, útba vettük Róma belvárosát, pontosabban a Vatikánt, mert itt lakik Eni kedves barátnője, Cinzia.


Egyszerre megtaláltuk a navigátor segítségével a címet. Felcsengettünk és egy olaszul beszélő idős hölgy vette fel. Angolul nem tudott, mi meg olaszul nem...csak a nevet mondogattuk Cinzia-Cinzia...Ő meg válaszolt sok minden mást hozzáfűzve, s ekkor láttunk meg az utcán két fiatal srácot, segítséget kértünk fordítani.

Megkaptuk. Kiderült, hogy nincs otthon, majd érkezik. Ahhoz képest, hogy a reptéren kellett volna várnia, még otthon sem volt. Ezen akkor még csodálkoztunk, de a nyaralás végére rájöttünk, hogy Ők ilyenek.     15 perc múlva befutott. Felmentünk hozzá. A szüleivel lakik. Meg volt ágyazva, kaja várt bennünk, stb.   Csak azt nem értettem, hogyha ennyire készült, akkor miért ilyen formában tette? Aranyos volt.        Másnap reggel az ablakot kinyitva beleszippantottam a római levegőbe egy szűk gangos, középen kis udvaros ház dohos levegőjébe és szerelembe estem az egésszel.


Ahogy mindenhol a kiteregetett ruhák lógnak, az illatok, a kintről beszűrődő zaj, stb...Elvitt bennünk a kedvenc reggeliző bisztrójába pár utcányira. Később megtudtuk, hogy az eddig leélt 37 évét ott élte le azon a környéken.

Egyszerűen mókás volt, ahogy sétáltunk és mindenki integetett Neki és "CIAO CINZIA" köszöntéssel üdvözölték. A hentes, a boltos, a fodrász...Irigyeltem. A reggeli rálátás a világ leghíresebb Bazilikájára, a Szent Péterre. Magunkra hagyott egy térképpel, mert Neki dolgoznia kellett menni. Egész nap Rómát jártuk gyalog, busszal, metróval.

Látnivalók

Kezdtük a Bazilikánál és a Pápa  rezidenciájánál. Na annyiból áll a Vatikán tulajdonképp...Eldöntöttük,hogy nem megyünk be sehová, hanem kívülről szemlélünk meg mindent, így ezalatt a kevés nap alatt többet látunk. Tovább mentünk az ébredező város szűk utcáin. Az illatok, az árnyékok, az egymással kiabálva, mutogatva beszélő hihetetlen mentalitású emberek mind magával ragadtak bennünk.



Jöhetett a következő: a Spanyol Lépcsők. Itt már finom meleg volt. Szép hely, rengeteg turistával.


Széles, magas lépcsősor. Sok-sok fotó után irány a Trevi kút, a világ talán leghíresebbje. Útban ide elfogyasztottuk életünk első olasz pizzáját. Micsoda különbség, micsoda ízvilág. Valósággal robbannak az ízek a szánkban. Nem akarok többé sehol pizzázni máshol csak itt, jelentettem ki Eninek. A kút lélegzetelállító. Ember hogy tudott ilyen gondosan  odafigyelni a részletekre. Bár a tér ahol elhelyezkedik elég kicsike. Egymás nyakán a sok turista. Dobtunk bele kívánság érmét, mint később utánaolvastunk az egy bedobott érme csak arra jó ,hogy egyszer oda visszatérsz még. Ha 3-at dobsz be, akkor jöhet a kívánság. Az olvasmányból az is kiderül ,hogy nyomorult turisták napi 3000!!!!! eurót dobálnak bele...


Na irány a Colosseum. Ide is gyalog indultunk, bár messzebb volt, gondoltuk többet látunk. Láttunk is. Micsoda utcák, micsoda hangulat. Messziről előtűnt a világhírű épület. De ha vakok lettünk volna, akkor is hamar kiderül, hogy közel járunk, mert teli volt erőszakos indiai, pakisztáni  és fekete bőrű mindenféle szart kínáló emberekkel a környék...Leráztuk őket, jöhettek a szokásos szavak:"hogy az istenbe építették ezt ide azok az emberek?


"Mit tudtak az ő eszközeikkel és fejlettségükkel, amire a mai ember már nem lenne képes? Körbejártuk, végigcsodáltuk. Rengeteg a rendőr és a kolduló. Odaérve a pénztárhoz megerősített bennünk, hogy ha terveztük volna sem mennénk be, mert végeláthatatlan sor állt. Bár van egy sor ahol pár euróval többet fizetsz és beengednek. Elsőbbségi beszállás. Buszra szálltunk és jöhettek a Katakombák.

Nem voltunk túl tájékozottak, kiderült, hogy több is van, pontosan három. Mind belépős és nagyobb távolságra vannak egymástól. Melyikbe érdemes bemenni? Mindbe, jött a válasz. Remek tájékoztató könyvek, füzetek vannak minden bejáratnál, sokféle nyelven, így magyarul is....

A helyi járatos busszal ahogy kimentünk, úgy vissza is. De hogyan :)))) a buszmegálló fogalma ismeretlen arrafelé már, meg hely sincs neki, mert annyira szűkek az utcák, hogy se járda, se semmilyen hely nincs a gyalogosnak. Kockáztatsz pajtás, ha nekivágsz gyalog a következő megállónak. Mi ezt tettük, mert emlékeztem rá az odaútról, hogy van ott valami, amit le kell fotóznom. Micsoda ámokfutásba kezdtünk. Ha jött egy kocsi mögöttünk megálltunk és arra fordulva győződtünk meg arról, hogy vajon észrevesz- e bennünk (aki járt már Olaszország ezen részén,  vagy délebbre tudhatja,hogy borzasztó stílusban vezetnek). Megvolt a kép és a következő buszmegállót is elértük épségben, nem kis kockázatot vállalva minden túlzás nélkül. Vert a szívünk rendesen. Jött a busz jó 20 perc múlva és visszamentünk a Colosseumig vele.

Kinéztünk egy tradícionálisnak vélt piacot, másik busz kellett. Megvolt a szám, csak a rossz tájékoztató rendszer, meg a tapasztalatlanság miatt ellenkező irányba szálltunk fel. Mikor ezt észrevettem  riasztottam Enit, hogy szálljunk le. Sokan voltak, nekem sikerül, Neki nem. A hölgyi sofőr nem nyitotta újra az ajtót, futhattam a busz után. Megint buszra várás következett, nagyon soká jött...Kis utazás és a csodás utcákon sétálás után megtaláltuk a piacot. Pontosabban a maradványait, mert már takarítottak.Na bánatunkban nyaltunk egy fagyit. De milyen fagyit!!!!Vagy 40 féléből választhatsz és elájulsz olyan finomak... Lassan esteledett, Cinzia ígérete ellenére nem hívott, mi megtettük. Colosseumnál vett fel bennünk fél óra múlva. Elvitt egy dombra, ahol Róma legszebb templomát ígérte, hogy megmutatja.

Gondoltam kit érdekel, de nem akartam megbántani. Akkor még nem tudtam  mit akar. Vicces volt.
Egy kopott ajtót mutatott egy átlagos utcában. Mondom, mi ez? Arra kért nézzünk be a kulcslyukon.
Nem hittem a szememnek. Bekukkantva egy hosszú, szépen nyírt lugas volt és a legvégén ott volt a távolban a Szent Péter Bazilika kupolája. Na ez érdekes volt. Aztán felvitt Róma legmagasabb pontjára, ahonnét belátni a várost. Micsoda gyönyörűség  és épp ment le a nap...Na ide turisták nem jönnek, és mit hagynak ki...


Esteledett, Cinzia édesapja aktív korában kitüntetett séf volt. Vacsorára várta imádott lánya magyar barátait. Borral, zöldséglevessel, olaszos tésztával, sült csirkével és sok gyümölccsel...hogy miért tüntették ki akkoriban, egyszerre világossá vált amint az első falat a szánkba került. Kellemes beszélgetés volt Cinzia fordításában. Elég sokat ittunk, de azt javasolták nézzük meg az éjszakai Rómát is. Cinziát nem zavarta, hogy ivott vagy 4 pohár bort, kocsiba ültünk és csodás helyeket mutatott meg.

Annyit láttunk, mint más 1 hét alatt. Ágyba kerültünk, éjfél is lehetett. Reggel időben útnak indultunk, elbúcsúzva ettől a remek nőtől és a lenyűgöző Rómától. A városban már nagy dugó volt, minden tapasztalatomra szükség volt ,hogy az érdekes szabályokkal közlekedő olaszok között kikeveredjünk a városból. Az autópályán 19 EUR-t fizetve Nápolynál letértünk, majd fel egy másikra, ahol további 2 EUR-t kértek. Na ez a rész már jóval szegényebb volt, szinte olyan mint Kairo volt. A vezetési stílus teljesen kiábrándító, döbbenet miket csinálnak. Senkinek sem ajánlom, hogy saját kocsival erre a környékre jöjjön, mert komoly esélyt ad arra, hogy összetörje. Majdnem 300 km Rómától és elértük amiért jöttünk.

Az Amalfi Coast (Amalfi Part).

Földünk egyik legszebb vezetési élménye, így találtam meg a googlen, mikor nyaralásunkat terveztem. Nápolyt és a hatalmas Vezuvot elhagyva táblák alapján is könnyen meg lehet találni."Cositera Amalfitana". Időben voltunk, rengeteg hely van, ahol muszáj megállnod, mert ilyen szépet elképzelni sem tudsz. Mi is így voltunk. Sokszor félreálltunk, mert le kellett fényképezni azt a csodát. Hamar megvolt a hotel, fent egy hegy tetején. "Residence Le Terrazze Sorrento".


Kedves Alberto fogadott, megkaptuk a szobakulcsot. Annyira szép volt a táj, hogy ledobtunk mindent és már indultunk is, hogy minél többet lássunk. Lementünk a városba Sorrentóba. Uzsiztunk egy helyen, pont a szívébe a helynek. Csak néztük az embereket és élveztük. Itt vagyunk, csodás, megérdemeljük annyi elvégzett munka után. Sétáltunk a városban, felfedeztük kicsit és kerestünk egy éttermet vacsorázni. Elő pizza, amolyan kóstoló, ajándék Limoncello, majd jöhetett a pizza maga. Mamma mia, milyen ízek. Másnap a hotelban kaptunk újabb ízelítőt abból, miért is van Itália a világ konyhájának a Top 10-ében. Elhatároztuk, ha már a hotelből rálátunk a nápolyi öbölre, meg a Vezuvra, menjünk is el oda, szép idő volt.

Nagyjából 70 km-t írt a navi. Vissza az előző nap megtett meseszép úton. Hosszas kavargás, döbbenetes rossz minőségű utak, sajnáltam Fifit (ezt a nevet adtuk a Fiat 500-nak), pedig egy bérelt kocsi volt.
A közlekedési morál elérte itt a minimumot. Féltem, hogy összetörik szegény Fifit. Szegényesen volt kitáblázva a világhírű Pompei, és hogy hol lehet a Vezuvot megközelíteni. Sok embert kérdeztünk, de senki nem beszélt angolul. Majd egy benzinkutas adott mutogatással érthető eligazítást. Egy villákkal beépült hegyen hajtottunk fel, nagyon meredeken. Elértünk egy parkolót, ahol letettük Fifit és egy
Mercedes Unimog  terepbuszba szálltunk fejenként 20 EUR-ért. Felvitt egy darabon, sokszor olyan helyeken, hogy elfehéredtem félelmemben. Elértünk egy tisztást, innét gyalog kell folytatni, osztotta meg velünk az ember és 2 óránk van visszatérni. Apró kavicsos, nagyon kellemetlen talajon másztunk felfelé.Ha valaha erre szánod magad kizárólag túrabakancsba tedd, mert percenként telemegy kaviccsal a cipő, ugyanis annyira finom anyag ez,  olyan mintha vajba lépkednél és kis túlzással minden lépésnél bokáig süllyedsz benne.


Feljutottunk, a kráter gigantikus, 100 m átmérőjű, helyenként füstöl. Egy kitaposott ösvényen végig lehet menni, majd van egy másik bejárat a vulkán túlsó felén. Gondoltuk visszamegyünk oda ahol feljöttünk, de táblával jelezve volt, arra tilos visszamenni. És az angolul szegényesen beszélő néni is megerősítette ezt. Na akkor irány a másik bejárat a túloldalon. Nem kicsit kimerítő mászás után elkezdtük az ereszkedést egy komoly lejtőn a parkoló irányába.


Az emberek odalent iszonyat picik voltak. Leértünk, elfáradtunk rendesen, majd érdeklődtünk információsoktól, jegyesektől, hogy honnét indul az a busz. Senki nem tudta miről van szó, meggyőződésünk volt, hogy ugyanonnan indul, mint ahol letett. De hogyan jutunk vissza? Képtelennek éreztük megmászni újra azt amin lejöttünk úgy, hogy már fent is caplattunk jó ideje. Vettünk vizet és mégis elindultunk. Kiterveltük, hogy kiabálni fogunk a tudatlan nővel aki nem engedett vissza az eredeti utunkon. Nem volt ott, de a buszt is bőven lekéstük. Szerencsére jött egy másik egy óra múlva. Levitt bennünk. Útba vettük Pompeit. A csodát, amit nem lehet elmesélni sem leírva, sem elmondva.Egy komplett város, amit maga alá temetett a vulkán Kr.szerint 76-os kitörésénél. 6m magas hamuval.


Ha idejössz és érdekel egy napot szánj rá, mert hatalmas és bejárhatatlan hely.Teli érdekességekkel, hogy éltek igazából ők. A menekülők kertje ahol eredeti állapotában láthatjuk szegényeket, akik különféle testhelyzetben magukat takarva védekeztek a kivédhetetlen ellen. Sokkoló volt. Jó pár itt eltöltött és korábban a vulkánon mászkálás miatt fittségünk ellenére alaposan elfáradtunk.


Visszaindultunk Sorrentoba, nagy fürdés és egy előre kinézett étteremben, ahol tökéletes rálátás volt a páratlan táj naplementéjére, helyet foglaltunk. Az ízeket nem részletezem, de a látványt sem...A helyi borból rendeltem és nem bántam meg. Képzeljétek: naplemente ,olasz pizza, elegáns bor, nyaralsz és nincs gondod... Másnap amiért konkrétan mentünk az Amalfi végigautózása miatt, hát elindultunk.

Az egész nap abból állt, hogy fél kilóméterenként megálltunk a látvány miatt.Odaérve Positanohoz, azt mondtam Eninek:sosem jártam szebb helyen, mint ez a városka. Nem bírnék betelni vele. Keress rá, vagy tudod mit, egyszerűbb ha magad győződsz meg róla...Nos teljesítettük a küldetést, végigvezettük a partot. Hibátlan, mintha rajzolva lenne az egész. Ha az autópálya annyiba került, én ezért vagyonokat fizettetnék a helyükben, mert mindent megér egyszer végigmenni rajta. Visszamentünk Sorrentoba és ugyanott vacsiztunk  mint előző nap, csak mást próbáltunk ki. A naplemente ugyanaz volt, csak egy nappal öregebbek lettünk.


Nápoly

Másnap Nápolyt vettük célba, de kivettük a naviból a fizetős utak használata pontot. Olyan helyekre vitt be szerencsétlen, hogy annak a picurka kocsinak be kellett hajtani a tükreit, mert nem fért el. Egyszer egy "utcába" akart irányítani, ahol jó indulattal 2 ember sem fér el egymás mellett. Na Nápolyról  szól az olasz mondás, ha láttad Nápolyt utána már meghalhatsz. Én azzal toldanám meg, hogy meghalhatsz, ha előzetes tapasztalat nélkül kocsival ide behajtasz. A helyiek mondják, a föld egyik legkaotikusabb közlekedése itt van. Osztom a véleményt.10- ből 9 kocsi törött, sérült.

Nem kellett sok, hogy Fifi is beálljon a sorba. Pirosnál állva, a zöldre várva nekünk hajtott egy motoros és elkezdett olaszul kiabálni. Igen, az én hibám volt, mert nem Smartot béreltem...az még kisebb, akkor talán elfért volna. A kikötőt és a híres Sao Paolo stadiont, ahol Maradona is játszott-megnéztük és a legrövidebb úton elhagytuk ezt a fertőt, ahol politikai okokból megszűnt a szemételszállítás és szó szerint hegyekben áll a hulladék az utcákon. Kiábrándító volt, pedig akartunk enni egy pizzát, ugyanis az eredetileg Nápolyból származik. Gondoltuk veszünk gyümölcsöt és megesszük a sorrentoi parton. Kerestük a helyet, hol tudunk leparkolni, erre nekünk hajtott egy taxis. Az első ember aki beszélt angolul normálisan. Meg akarta magyarázni, hogy a mi hibánk volt az, hogy Ő telefonálva emelkedőről elindulva visszagurul vagy 1.5 métert és koccanunk. Na az kéne még...körülvettek a taxisok, mint valami maffia és olaszul elkezdtek pampogni...na ebből elég, sikáltuk kicsit Fifit, nagyjából sikerült eltávolítani a sérülést, ő meg bassza meg az övét. Levittük mélygarázsba és elmentünk shoppingolni, helyi érdekességeket venni.

Ez a nap nem úgy sikerült, mint gondoltuk.Este beszélgettem Albertoval, a hotel tulajával és ajánlotta Ravellot, hogy az egy gyöngyszem. Hát oda indultunk másnap reggel és nem tévedett sokat.Olyan kaptatókon mentünk fel, hogy szegény Fifi egyesben tudta csak legyűrni őket. Elidőztünk, koktéloztunk egy meseszép kilátással rendelkező helyen...visszafelé fürödtünk a tengerben egy szabad strandon, ahol 2 olyan luxusjacht állt, hogy az valami döbbenet...


Remek ebéd Maioriban, egy végtelen aranyos idős pincérnő szolgálta fel, akinek magyar ősei vannak, de Ő német, viszont olasz férje van, akivel Angliában éltek, most meg közös gyermekük van ott és élvezik az életet.Este megint ott vacsora ahol a naplemente kápáztat el, megint mást kóstoltunk.



Capri

Másnap reggel letettük a kocsit a városban, közel a kikötőhöz, majd áthajóztunk Caprira. Micsoda más élet van ott.Elsősorban brutális árak.4 EUR egy kávé. Béreltünk egy robogót és körbemotoroztuk a szigetet.Ez is más élmény volt. Lementünk a világhírű "Grotto Azzurához", a kék barlanghoz.Csónakba kell szállni és egy iszonyat szűk bejáraton behajózunk a barlangba, ahol türkizkék a víz színe. Csoda...de 12.50 EUR a belépő egy 1 perces élményért...plusz minden csónakos erőszakos módon borravalót követel!!!!!Irány a strand, a Faro Beach. Letettük a robogót és bejártuk azt  a felét is a szigetnek.


Innét eltévedtünk és behajtottunk egy olyan helyre, ahová nem kellett volna. Kitessékelt az illedelmes rendőr. Átsuhantunk a Marina Piccolaba (kis kikötőbe),  ott voltak a jachtok, meg az érdekesen a tengerből kinövő sziklák. Jó pár kép, majd robi vissza és ebéd. Finom, mint minden amit itt ettünk.Visszahajóztunk Sorrentóba, kerestünk egy angol pubot, ahol megnéztük az utolsó fordulót a Premier Leagueből, nagyon jó fej idős angolokkal. Nagy szurkolások, hihetetlen izgalmak... Másnap reggel útba vettük Rómát, hogy visszarepüljünk, no meg hogy Fifit visszaadjuk. Indulás előtt lementünk még abba a fagyizóba, ahol a világ legjobb fagyiját nyalhatod.

Többszörösen megválasztott győztes a tulaj...na elfogyott az is, megmarad az az emlék, hogy sírni tudnál mikor belenyalsz. Nem leírható és elmesélhető ez sem, csak kipróbálás útján tapasztalod meg! Megkerestük az előzetesen összeállított MP3 cd-t és lejátszottuk a "Back to Sorrento" című számot és irány Róma. Laza 2 órás dugó a főváros előtt 30 fokban, mert 2 kamion összement és kigyulladt.


A végén sajna a leállósávon kellett hajtanom pár kilométert, kockáztatva, mert nem akartuk lekésni a járatot. Fifit teletankoltuk és visszaadtuk a kölcsönzőbe. Egy olyan srác jött átvenni, akinek elég "leszarom" vére volt és nem is nézte át a kocsit, így nem kellett magyarázkodni a benyelt sérüléseket. A gépünk 2 órát késett a felszállással, hogy visszarepítsen bennünk a valóságba... "AMORE BELLA ITALIA"




Központi adminiszrátor


nyomtatható változat nyomtatható változat ajánlás e-mailben ajánlás e-mailben ugrás a lap tetejére ugrás a lap tetejére
 
Hírek Fórumok Szavazások  
Legkreatívabb ágyak
Ágyak felsőfokon
Interjú Kolesza Edit fotóssal
A kultúra és a művészetek fellegvára, Milánó
Milánóról mindenkinek először Giorgio Armani, Prada, Gucci és Versace jut eszébe, de itt található a világhírű Scala operaház is.
Fülledt erotika 18+
Az erotikus tartalom miatt az oldalt csak 18 éven felüliek látogathatják!
Hogyan dolgozik a csontkovács?
Egy erőteljes rántás, egy roppanás, és megszűnik a fájdalom.
Sörös koktélok
Sörös koktélokat a világon szinte mindenhol fogyasztanak, annál is inkább,
Ha te hívod meg a pasit
Randitippek
Lexus kontra BMW - Mire indulnak be az amerikaiak?
Nyerő szériába került a BMW az amerikai luxusautók piacán. A német vállalat kilenc év után először vette át a vezetést a Lexustól.
Már nem kérdéses a szoláriumok rákkeltő hatása
Nemzetközi szakértők egybehangzó véleménye szerint a szoláriumok használata egyértelműen rákkeltő hatású.
Fülledt erotika 18+
Az erotikus tartalom miatt az oldalt csak 18 éven felüliek látogathatják!
Legyen a kezdőlapom | Hozzáadás a kedvencekhez | Médiaajánlat | Impresszum | Felhasználási feltételek | Szerzői jogok
Copyright © 2008. Citistar. - All rights reserved.