|
Parádi Gabriella - Jelmeztervező, stylist |
|
|
|
Exkluzív interjú
Karriered 1991-ben
indult a Nina Ricci ház és az Air France által fiatal divat- tervezőknek
hirdetett verseny párizsi döntőjén. Felelevenítenéd ezt az
eseményt?
A kilencvenes években egy kezdő tervezőnek nem voltak olyan lehetőségei,
mint most. Nem volt internet, és a külföldi lapok sem jutottak el hozzánk olyan
mértékben, mint manapság. A stylist szakma pedig egyáltalán nem létezett
Magyarországon. A kiugrás egyik lehetőségét adta ez a pályázat, amelyen többszáz
jelentkezőből válogattak be a döntőbe. Itt először szembesültem azzal, hogy
mennyire el vagyunk zárva a nyugati trendektől, lehetőségektől. Hazatérve
viszont rengeteg ismeretségre tettem szert, és kezdtem el divatlapoknak
dolgozni. A versenyre is az akkor még létező Voila divatlap, és a varrógépeiről
híres Singer cég támogatásával jutottam ki.
Hosszú évek óta foglalkozol
jelmeztervezéssel, stylinggal, és illusztrálással- szinte az összes jelentős
magyar magazinnak rajzoltál már. Melyik tevékenység áll legközelebb a
szívedhez?
Nem szoktam különbséget tenni a munkáim között, mindegyiket ugyanolyan
örömmel végzem. A kihívást mindig az jelenti, hogy mekkora lehetőséget,
szabadságot, és anyagi forrást ad a megrendelő. Mostanában egyre jobban hiányzik
az "igazi" jelmeztervezés, de a mai válsággal teli világban erre kevés alkalom
kínálkozik.
Mi volt az első jelmez amit
terveztél és kinek készítetted?
Az első jelmezt 6 éves koromban terveztem, egy gyermeknapi rajzversenyen.
Egy óriási tulipánokkal telerajzolt abroncsos szoknyás lányt rajzoltam, miközben
a hátam mögött állt Hincz Gyula Kossuth-díjas festőművész, és a feleségének
végig ezt hajtogatta: "Honnan szedi ez a gyerek ezeket a színeket?" . Az
ajándékba kapott, dedikált könyvét a mai napig nagy becsben tartom.
Milyen különleges képességgel kell
rendelkezni egy kiváló jelmeztervezőnek? Mi volt a legnagyobb
kihívás a munkásságod során?
A jelmeztervezés összetett munka. Ismerni kell a történelmet, a
művészettörténetet, a viselettörténetet, de a kortárs divatot, filmművészetet,
és a kollégák munkásságát is. Sokszor még ezeknél is fontosabb a
beleérzőképesség, és a türelem. A színész játéka nagyban múlik azon, hogy
kényelmesen érzi-e magát a jelmezben, és segíti-e a figura megformálásában.
Tervezhetem a világ legszebb, legjobb jelmezét, ha az nem működik.
Minden munka kihívás. A Moulin Rouge több mint 120 jelmezét 3 nap alatt
terveztem meg, ez volt a rendező feltétele ahhoz, hogy megkapjam a munkát. A
kivitelezés viszont egy éven át tartott.
Fotó: Tumbász Hédi
A Bozzi úr esetében egy valósághű kutya jelmez volt a kérés, elkerülve a
szőrös kezeslábas hatást (anno Latinovits ruhája ilyen volt). Hónapokon át
gondolkodtam a megoldáson, ami nem volt egyszerű, hiszen Verebesnek nemcsak
négykézláb kellett közlekednie kutyaként, hanem két lábon állva táncolni is.
A
Megy a gőzös című filmben az operatőr, Gulyás Buda egy eleve barnított
hangulatú, régi képeslap világot kért tőlem.
Képek a Megy a gőzös című filmből
Itt a kék tónusokat nem használtam.
Remekül tudtunk együttműködni.
De volt olyan munkám is, amelyben nem értettem egyet a rendező által kért
vizuális világgal, ennek ellenére megvalósítottam az elképzelését. Az viszont
más lapra tartozik, hogy ezt a munkát szerettem legkevésbé.
Képek a Megy a gőzös című filmből
Álmaid és vágyaid mindig nagyra törőek
voltak. Mi volt az eddig elért
legnagyobb eredményed?
Legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy szakiskolák nélkül, a magam
erejéből jutottam el arra a szintre, ahol tartok. 4 sikertelen főiskolai
felvételivel a hátam mögött úgy döntöttem, hogy inkább a nehezebb utat
választom. Azóta már több iskolában is tanítottam, többek között mesteremmel
Vogel Eric-kel egy szakközépiskola diákjainak is tartottunk órákat.
Hogyan változtatta meg
az életedet a Moulin Rouge?
A Moulin Rouge egy furcsa állomás volt az életemben. Mindenki meg volt
győződve róla, hogy szét fog kapkodni a szakma a show után. Azonban ez nem így
történt. A premieren egyedül Eszenyi Enikő jött oda gratulálni - vele a
későbbiekben dolgoztunk is az önálló estjén- míg a többieket valószínű az
ingyen szendvicsek jobban érdekelték.
Moulin Rouge
Másfél évig nem volt jelmeztervezői munkám
a premiert követően, így egy divatlap szerkesztője lettem.
Ezt azonban jó leckének tartom arra, hogy az ember ne bízza el magát. Ez a
szakma könnyen az egekbe repíthet, de könnyen a mélybe is taszíthat.
A Moulin Rouge-os idők csodálatosak voltak, fantasztikusan tehetséges
kollégákkal, táncosokkal dolgozhattam együtt, remélem lesz még alkalmam átélni
egy ilyen kreatív időszakot.
Általad megálmodott fantázia
ruháknak mindig nagy sikerük van. Melyek a kedvenc anyagaid, kiegészítőid, és
miért?
Szeretem a csillogást. Még a Moulin Rouge idején terjedt el a mondás, hogy a
Parádinál a flittert kilométerben, a strasszokat pedig mázsában kell mérni..
Ezek mellett nagyon érdekelnek a manipulált anyagok: a kézi festés, öregítés,
különféle össze nem illő anyagok társítása.
Sok tervező kollégámmal ellentétben pedig nagyon szeretek táncosokkal
dolgozni. Ez a legnehezebb dolog egy tervező számára, hiszen itt a ruhának a
mozdulatokkal kell együtt élniük.
Rajzaidból rendeztél már önálló kiállítást.
Az ábrázolások az álom világába vezetik a szemlélőt. Bemutatnál pár darabot a
rajzaidból?
Jó érzéssel tölt el, ha az emberek szeretik a képeimet, és "együttélnek" velük.
Foxy" festmény
Néhány éve festményeket is készítek, mert nagyon érdekel a divatrajz nagyobb
dimenzióba való átemelése.
Russian Beauty" festmény
Egyik régi mániám a "divatgrafiká"-t, mint önálló
műfajt meghonosítani. Ilyenkor nem érdekel az, hogy a rajzolt ruhák
hordhatóak-e, vagy sem, csupán az, hogy műalkotásként is megállják a
helyüket.
Zuzu" festmény
Attila-"Jelmezterv a Sólyom országa című film tervhez"
Kőboszi - "Jelmezterv a Vörös Rébék című film tervhez"
Rebimama "Jelmezterv a Vörös Rébék című film tervhez"Gyakran használok a festményeken is csillogó anyagokat, akárcsak a jelmezeimnél:
Swarovski kristályokat, arany- és ezüstfüstöt.
Egy film, vagy egy színdarab
jelmezeinek megtervezésénél mennyire kapsz szabad kezet?
Gyakran
előfordul, hogy konkrét elképzelésük van, vagy tőled várják az
ötleteket?
Ez mindig
elsősorban a rendezőtől függ, és attól, hogy mennyire összeszokott a csapat. A
Revue déja Vue esetében szabad kezet kaptam, de a Bozzi úrnál például a rendező
elképzelése nem egyezett a színházéval, ezért öt különféle verziót kellett
készítenem.
A
filmekben a rendezővel és az operatőrrel kell egyeztetnem a művészeti
kérdésekben, és persze a producerrel, aki az anyagi lehetőségeimet határozza
meg. Sokszor a főszereplők is határozott elképzelésekkel érkeznek.
Képek a Zimmer Feri c. filmből
Rudolf Péterrel és az Egy szoknya, egy nadrág maszkmestereivel A divat mindig változik és
fejlődik. Mennyire
fontos számodra a divat?
A divatra mint inspirációs forrásra, és kortárs művészeti ágra tekintek.
Része is vagyok, meg nem is. Sokszor tudatosan távol tartom magam tőle, máskor
pedig élvezettel "konspirálok" a legjobb magyar divatfotósokkal, sminkesekkel,
fodrászokkal és tervezőkkel.
Kapócs Zsóka, Karády est fotó (Almási J. Csaba)
Milyen tanácsot adnál
azoknak, akik szeretnének jelmeztervezők
lenni?
Tanuljanak nagyon sokat, és ha lehetőségük van rá, külföldön is próbálják
ki magukat. Érdemes végigjárni a szakmai ranglétrát, mert azoknak a tervezőknek
van leginkább becsülete a kollégák előtt, aki minden munkafázishoz ért.
Milyen
terveid vannak a közeljövőben?
Szeretnék mihamarább egy saját brandet beindítani, valamint többet
illusztrálni.
Köszönjük az
interjút és további sok sikert
kívánunk!
Központi adminiszrátor
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
.bmp
)
.bmp)
